A buddhizmus Ázsia más vidékeire való eljutásával a kolostorok orvosi gyakorlata a vallás részeként terjedt el, s amikor Buddha tanításai a Krisztus előtti harmadik század körül Thaiföldre érkeztek, a templomok közelében gyógyszertárak és orvosi iskolák is megkezdték működésüket.

A gyógyírtó- és masszázstechnikákat a thai családok apáról fiúra örökítették, s mivel a lakosság többnyire írástudatlan volt, a szájhagyományra kellett szorítkozniuk. A tudás rögzítésének feladata a kolostorok tanult szerzeteseire hárult, az ő munkásságuk biztosította, hogy a tanítás a lehető leghosszabb ideig és a lehető legteljesebb mértékben az eljövendő nemzedékek rendelkezésére állhasson.

A thai gyógyászat tudományát páli nyelven, pálmaleveleken őrizték, ám 1767-ben, az ellenséges burmai csapatok betörése alkalmával az írásos emlékek jelentős hányada elpusztult. Ami megmaradt, azt III. Ráma király 1832-ben összegyűjtette, s Bangkok ma egyik legnagyobb, legidősebb templomának, a Vat Phónak a falába vésette. A thaiföldi orvostudomány örökségét 1906-ban V. Ráma fordíttatta modern thai nyelvre.